Mint a mesében: három a magyar igazság. A földhaszonbérleteket bíráló jómadarak két politikai fészekből kárognak, szárnyaik alá véve a magányos kakukktojást. A dinnyepárt (kívül zöld, belül vörös) LMP boszorkánykonyháján táplálják a tüzet, médianyárson sütögetik politikai pecsenyéjüket. A csőrük sarkában szegfűt szorongató kövér varjak meg ott köröznek a vetés fölött, felcsipegetnék még a maradék magvakat is. Ugyanazt szajkózzák évek óta.
Az MSZP, a nagybirtokosok pártja furcsa módon azt a kormányt oligarcházza, amelyik - velük ellentétben - végre a kis- és közepes gazdákat is földhöz juttatja. Madárnak néznek minket is. Kigömbölyödtek már az állam földjén, a morzsákat is sajnálják a kicsiktől. És mégis: kárognak, kárognak és kárognak.
A minap ugyanis közös fellépésen „ekézte” a nemzeti kormányt Ángyán József a fideszes parlamenti képviselő, José Bové a börtönviselt szélsőbaloldali aktivista és Szabó Rebeka LMP-s honanya. S ott sündörgött Gőgös Zoltán szocialista országgyűlési képviselő is, hogy teljes legyen a kép. Ángyán József volt vidékfejlesztési államtitkár pedig imigyen szóla: „Azért jöttem el, hogy megszorítsam annak az embernek a kezét, aki elindította a mozgalmat, amit nagyon tisztelek”. A francia import-ellenzéki anarcho-szindikalista parasztvezérrel parolázott, aki „Kadhafi, a líbiai diktátor által pénzelt líbiai "direkt akció" táborban sajátította el a gerilla-aktivizmus fortélyait” – írja az Index.
A lényeg azonban elsikkad az oligarcházás sajtócsinnadrattájában. Ez pedig a földhöz jutott gazdák gyarapodása. Azok öröme, akik a jobboldali kormány által felkutatott állami területek használatára sikeresen pályáztak. Nyertek, hiszen jók voltak, s így tovább fejlődhetnek. A gőgös gúnárok és más szabad madarak idején még állami vagyonleltárt sem készítettek, senki sem tudta, mennyi rög van nemzeti tulajdonban, kik bérlik és mennyiért bérlik azokat a területeket. A baloldali kormány, melynek tagja volt Gőgös Zoltán, nem tett semmit, hogy a zavaros agrárhelyzetet felszámolja. A most kiosztott földek jelentős része parlagon hevert, mert a szocialisták inkább azzal voltak elfoglalva, hogyan terrorizálják a tüntetőket Budapest utcáin. A nemzeti tulajdonú területeket meg felverte gaz. Vagy, „jobb esetben” olyanok bérelték, akik nem hizlalták a közkasszát. Megesett, hogy évtizedekig egy fillér bérleti díjat sem fizettek egyesek. Pedig lett volna miből.
Az LMP kívül zöld, belül vörös, az MSZP meg kívül vörös, belül zöldbáró. Ott, a baloldalon összenő, ami összetartozik. Most nem kulákoznak, hanem oligarcháznak a szocialisták, nem gumibottal, csak sajtónáspánggal ütik a parasztot. A vörösbe kis sárga irigység is vegyül hát. Haragudnak a kis- és közepes vállalkozóra, aki még virágföldet sem kapott addig, amíg hatalmon voltak ők, a falusiakat kisemmiző, téeszesítő állampárt jogutódai.
Eközben valaki járja a vidéket, saját képletek alapján oszt-szoroz: a végeredmény hamis. Hangzatos szólamokhoz hitelesnek tetsző grafikonokat és diagramokat gyárt Ángyán József nyomdokain az ellenzéki Népszabadság. Csakhogy ezek a számítások önkényesek, Ángyán József azokat az adatokat veszi figyelembe a koncepciós eljárás szabályainak megfelelően, ami prekoncepciójának megfelel. Azt mondja, Fidesz közeli oligarchák kapják a földeket, miközben az MSZP nagybirtokosai piros traktorjaikon ülve röhögnek a markukban.
A volt államtitkár fürdik a hirtelen jött népszerűségben, s nem zavarja, hogy ennek az az ára, hogy tisztességes földműveseket kever rossz hírbe.
Három a magyar igazság. De annak semmi köze a Bové-Ángyán-Szabó triászhoz.
Vass Krisztián
(az írás a Magyar Nemzet 2012. október 6-i számában jelent meg)
