Tudatos nemzetpolitika és tudatos agrárpolitika jellemzi a vidékfejlesztési tárcát – mondta az Infó Rádióban nemrég Bitay Márton. Míg az állami földprogramért felelős államtitkár a családi gazdaságokat juttatja területhez, addig az ellenzék egy része az öklét rázza, a másik meg a Magyar Narancsba írogat uborkaszezonban zöldségeket. Ég a tarló a szellemi ugaron, „szakpolitikusi” gárdáját tekintve almás náluk a helyzet. Szénalapátolókra futja csak. És komolytalanul közönséges parlamenti performanszokra.
„A franciák, az osztrákok meg a németek nem valaki mástól várják, hogy megvédje a termőföldjüket. Nem Brüsszelbe szaladgálnak elintézni az ügyeiket, hanem ők maguk otthon, a párizsi törvényalkotóházban, a bécsi népképviseletben vagy éppen a berlini parlamentben hozzák meg azokat a szabályokat, amelyek segítségével – tilalom ide, tilalom oda, szabad kereskedelem ide, szabad kereskedelem oda – végül valahogy a termőföld mégis a francia, az osztrák meg a német kezében marad. akármilyen döntés születik is majd Brüsszelben, ahol persze megpróbáljuk elintézni a hivatalos moratórium meghosszabbítását is, de akármit döntenek is Brüsszelben, amíg Magyarországon polgári kormány lesz, amíg Magyarországon a Fidesz kormányon lesz, amíg ahhoz a kormányhoz nekem személyesen közöm lesz, Magyarországon külföldiek nem fognak termőföldet vásárolni.” Orbán Viktor a 2010-es választások előtt a kerekegyházai tanyafórumon tett ígérete az új földforgalmi törvényben öltött testet miután, hogy a nemzeti kabinet kiharcolta a földvásárlási moratórium meghosszabbítását. Haladékot kapott az ország 2014-ig.
A Fazekas Sándor vezette vidékfejlesztési tárca a fentiek szellemében alkotta meg az új szabályozást: nemzetérdekű paragrafusokkal kelt a magyar rög védelmére. „Aki jó magot vet, jó aratást vár” – mondja a közmondás, s bizony a gazdák körében sikert aratott a szigorú földtörvény, mert a helyben lakó, élethivatásszerűen földműveléssel foglalkozó vidéki népességre bízta a magyar agrárium sorsát. A magyar parasztság ezeréves örökségét kötötte piros-fehér-zöld szalaggal kévébe a második Orbán-kormány.
Mégis durván fűrészelik az ellenzékiek a vidékfejlesztés-politikát, hiszen tudják: a leggyümölcsözőbb kormányzati szektort kell befeketíteni, mert közelegnek a választások. Az aszfaltpártok azt hiszik, nagyokat kell lódítani, hogy csöppnyi vidéki bázisukat kiszélesítsék. Ennek jegyében követte el a bajnaista Szabó Rebeka Zöldre fáj a foguk című cikkét a Magyar Narancs című hetilapban (2013. 08. 08. 41. oldal) A szénalapátolást „leleményesen” feltaláló képviselőnő szerint „megkezdődött a nemzeti parkok, természetvédelmi közalapítványok és magánszemélyek által kezelt, állami tulajdonban lévő védett földet begyűjtése az eddigi használóktól, és azok átirányítása a fideszes klientúrához.” Ez a minden „zöldséget” összehordó publicisztika sem sorol fel bizonyító erejű dokumentumokat: csak vészharangot kongat. Az Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért szövetség politikusa eljátszik azzal a botor gondolattal, hogy, mi lesz, ha a kormány tönkreteszi a Kiskunságot, vagy a Hortobágyot. Rémképet vetít elénk, alaptalanul riogat, noha tudja: a környezetügyért felelős államtitkárság ügyel a nemzeti parki területek szakszerű hasznosítására. Szigorú szabályok szerint végzi munkáját a természetvédelmi szempontok maximális figyelembevételével. S mindezeken túl, a közelmúltban létrejött állami földprogramért felelős államtitkár, Bitay Márton ellenőrzi és hangolja egybe ezt a folyamatot. A Földet a Gazdáknak Programot, mely a kisvállalkozásokat és agrárközéposztályt segíti haszonbérlethez. Úgy, hogy a nemzeti parkok a birtoktestek kialakításakor a hangsúlyt a környezeti értékek védelmére helyezik, s a szerződésben is rögzítik a környezet megóvásának követelményeit. A haszonbérlők megkapják a szükséges iránymutatást és segítséget. Még akkor is, ha a PM országgyűlési képviselője ezt nem tudja.
Szabó Rebeka azokkal bútorozott össze, akik a szocialista kormányok idején MSZP-s államvezetők voltak. Azokkal, akik érintetlenül hagyták a nagybirtokosok Magyarországát. Azokkal, akik parlagon hagytak állami területeket, mert még vagyonleltárt sem készítettek, hogy a baloldali zöldbárók érdekei ne csorbulhassanak. Azokkal, akik egy deka virágföldet sem juttattak a családi gazdaságoknak. Legyen vége a mellébeszélésnek! Bitay Márton államtitkár bejelentette: a nemzeti ügyek kormánya megtízszerezi az állami földön gazdálkodók számát. „A Földet a Gazdáknak Program elején tartunk, mi mégis megháromszoroztuk az eddigi szerződések számát: mintegy 1800 okiratot nyújtott át a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA). Pedig a földművesek használatába kerülő birtoktestek alig egy-hatoda lelt gazdára eddig. Év végéig hozzávetőleg 200-250 ezer hektár termőterület lesz meghirdetve” – nyilatkozta a minap a Fidesz.hu-nak.
„Más rétjébe vágta a kaszáját” – így a régi szólás, pedig még csak is nem ismerték a szocialista földbirtok-politikát. A hőskorszakban szovjet mintára kolhozosítottak, elrabolva a parasztságtól a vidék létalapját, a földet. Aztán ezeket a területeket a rendszerváltás után a szocialista téeszelnökök magánosították. A zöldbárók „nemesi levelének” címere a Kádár-rendszer búzakalászos, vörös csillagos jelképe lett. A maradék állami földeket pedig potom pénzért haszonbérleték ezek a posztkommunista agrárnagybirtokok. Ennek az egészségtelen birtokrendszernek a fenntartói voltak az akkor még szegfűs, most Együtt 2014-es színekben játszó bajnaisták. Azok, akik mögött Szabó Rebeka mosolyog a képekről.
Összegzésül megállapíthatjuk: a nemzeti kabinet agrárkormányzata megvalósította Orbán Viktor ellenzékben tett ígéretét. A magyar föld magyar kézben marad az új földtörvény révén, a családi gazdaságok végre állami területek használatával gyarapíthatják vállalkozásukat, a zsebszerződések pedig a fiókban maradnak. Egyre többen élnek az agráriumból: ez a három esztendős Fazekas Sándor fémjelezte népi vidékfejlesztés-politika mérlege.
Vass Krisztián
(Az írás a Demokrata c. hetilap 2013. augusztus 21-i számában jelent meg.)
