Kik vagyunk?

Az Irány Csoport egy új szellemi műhely, melynek alapítói olyan fiatalok, akik a nép-nemzeti gondolatiság talaján, annak alapvetéseit megőrizve, új politikai közösség és ideológia megalkotásán munkálkodnak.

Címkék

1956 (3) 1968 (1) 68 (1) abortusz (1) aggtelek (1) alföldi róbert (3) angol (1) ángyán (1) ángyán józsef (1) aquila (1) árvíz (1) bajnai (1) baloldal (2) beszélgetés (1) bicskey lukács (1) böllér (1) buzgár (1) cigaretta (1) cigi (1) csicsmann (1) csicsmann lászló (2) csoport (1) daniel cohn-bendit (1) demográfia (1) dezső (1) disznó (1) dohány (1) doppeladler (1) duna (1) együttműködési (1) emberek a havason (1) erdély (1) fazekas sándor (2) felvidék (1) fertő (1) földikutya (1) forradalom (2) fórum (1) gőgös zoltán (1) gordon (1) gyarmati (1) gyarmati dezső (1) haha (1) hamasz (1) harmadikút (1) hettita (1) hollókő (1) irán (1) irány (1) istván (1) istván a király (1) iszlám (1) izrael (1) jézusfaragó ember (1) jobboldal (2) kárpátalja (1) katolikus (1) kétfejű (1) kettős mérce (1) kínai (1) király (1) kisebbség (1) kommunizmus (1) koncz gábor (1) koppány (2) kossuth (1) Kovács Imre (1) közel-kelet (2) Kulturkampf (1) lakitelek (1) Lezsák Sándor (1) liberalizmus (1) lmp (1) malac (1) megállapodás (1) mgtsz (1) milla (1) mkp (1) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) Nemzeti Parasztpárt (1) nemzeti színház (1) népesség (1) népfőiskola (1) népiség (4) nfa (1) nógrádi (1) nógrádi györgy (2) november (1) november 4 (1) nyelvtanulás (1) nyírő józsef (1) pápa (1) ppte (1) publikáció (1) publikációk (1) rádió (1) római part (1) sas (1) sayfo (1) sayfo omár (1) sayfo omar (1) szabó rebeka (1) szdsz (1) szeged (1) székely (1) szelei (1) szent istván (1) szlovákia (1) terhesség (1) terror háza (1) tokaj (1) trafik (1) turul (1) új színház (1) ukrajna (1) vajk (2) varju lászló (1) vass krisztián (1) vazul (2) vetélés (1) világörökség (1) Címkefelhő

Irány a Facebook!

Naptár

április 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Szelei István: A semmi lázadása

2013.01.31. 14:32 Irány Csoport

lmp1.jpgMost, az LMP kettészakadása és a különféle, magát rendszerellenesnek feltüntető facebook-mozgalmak, mint például a Milla, valamint a tipikusan konformista fiatalok vezette diáktüntetések idején észre kell vennünk egy érdekes jelenséget: egy új liberális generáció bontogatja szárnyait. Azt kell, hogy mondjuk, ezek liberális fiúk-lányok inkább állnak közel Cohn-Bendit 68’-as generációjához, mint a korábbi elitista liberális párthoz, azaz a magyar urbánus hagyományba illeszkedő SZDSZ-hez. Egy radikális zsargont idézve, az „ÁVH-s apa, SZDSZ-s fiú és LMP-s unoka” kifejezés jól rávilágít ugyan arra a sajátos transzfigurációra, amire Károlyi Mihály és a polgári radikálisok szellemisége képes volt a XX. században, de nem igazán állja meg a helyétEz az új kozmopolita, neoliberális generáció itthon kétség az LMP-ben öltött elsőként testet. Egy tipikus, műanyag-zöld színekben feltűnni igyekvő, magát „másnak” feltüntető, de ideológia, tehát zászló nélküli pártban, amelynek talán csak a vezetője, Schiffer András volt az egyetlen, aki ezt a zöldszerű másságot komolyan próbálta venni. Valljuk meg őszintén – a gyakran liberálisok által a radikális jobboldalra vonatkoztatott hasonlattal élve -, ha valami úgy néz ki mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, s úgy repül mint egy kacsa, az nagy valószínűség szerint kacsa. Az LMP-ből kiszakadt platform balra tolódása beismerése annak, amit eddig is tudtunk. 

Az LMP-s tagok nagy része életstílusát és megjelenését tekintve nem nagyon különbözik sem a nemrég feltűnt Millától sem pedig más interneten szerveződő liberális csoportosulástól. Ezen fiatal generáció arculata tipikusan a nyugat-európai városi középosztály liberális fiataljainak életérzését hordozza magán. A konformizmus lázadó generációja ez, akiknek, nemrég még hangoztatott szlogenje, a „nem tetszik a rendszer”, azért pardox, mivel lényegében ők maguk képviselik a rendszert. Azt az európai liberális értéknélküli rendszert, ami ma ide vezetett. Az értéknélküliek, a „zászló nélküliek” rendszere ez, a kozmopolita, gyökértelen Európa új generációjáé. Az új generációé, akikre különösen jellemző a korábban csak egy szűkebb, viszonylag jol körülhatárolható csoportot meghatározó gúnyos cinizmus, a mindenen való viccelődés, mindennek leszólása, nevetségessé tétele és tagadása. A tagadás kultuszának új generációja ez, mely lényegében a ’68-asok világának terméke. Azzal a különbséggel, hogy amit tesznek, már jórészt nem intellektuális, valamilyen szinten elvszerű talapzatról teszik, hanem teljesen érzelmi alapon. Ez már egy idea nélküli liberális generáció.

A ’60-as évek nyugati fogyasztói társadalmában az elidegenedés, az egzisztencialista szorongás hatására feléledt lázadás kezdetben a zene területén indult, majd 1968-ban a politikum területére ért az egyetemi diák-mozgalmak képében. Ezen mozgalmak alapvetően baloldalinak nevezhetőek voltak, a maguk trockista, maoista idealizmusukban, kapitalizmusellenességükben. Azonban mivel minden spirituális alapot nélkülöztek - részben a nyugat-európai egyházak és vallások kiüresedésének is köszönhetően -, e lázadás a puszta tagadáson kívül nem tudott pozitív értéket felmutatni. Az a generáció később belesimult a korábban szídott rendszerbe, s lényegében hozzájárult egy még inkább technokrata bürokratikus rend kiépüléséhez. A cél nélküli baloldali lázadás ugyanis paradox módon csak az elgépiesedést gyorsította fel.

A baloldali lázadás tagadó kultusza alapvetően különbözik a tradícionális értelemben vett „jobboldali lázadástól”. A tradícionális lázadók számára a szabadság az erők uralásáról szól, s nem azok öntudatlan szabadjára engedéséröl, az erőknek való kiszolgáltatásról. A baloldali lázadók számára a különféle drogok használata is éppen ezért csak a szabadságérzet egy szurrogatuma volt, egy öntudatlan belemerülés az erők vilagaba. A ’68-as fiatalok nagy része ugyanis nem csak, hogy belesimult abba ami ellen látszólag lázadt, hanem annak még inkább kiszolgálója lett. A jelenlegi Európai Unió vezetőit jórészt ma ők adják.

Egy részük megmaradt ugyan lázadónak, s a zöld mozgalmak élére állt, mely lényegét tekintve azonban szintén az üres tagadást képviseli. A liberális zöld mozgalmak ugyanis paradox módon épp azon erőket szolgálják, amik ellen szavakban fellépnek. Tudatosan, vagy tudattalanul, de a lobbiérdekek eszközévé váltak. Egy népi szemléletű, környezetével harmóniaban élő, lokális szemléletű ember például kimondatlanul is „zöld”, anélkül, hogy kiállna látványosan tüntetni. Miközben a legtöbb, a bálnák és a libák jogaiért tüntető liberális zöld köszönő viszonyban sincs a környezettel. Ugyanez érvényes egyébként a különféle kisebbségek jogaiért protestáló liberálisokra is. Teljesen életidegen, balga jogvédelemröl van sokszor szó, melyek azért karosak, mert más, rajtuk keresztül beáramló erőknek nyitják ki a kaput. (Lásd például a méhek „védelmében” betiltani szándékozott csávázási módszert, mely akcióval épp a génmanipulációs törekvéseknek nyit kaput.) Összefoglalva: a legnagyobb „zöld” megtévesztés az, mikor az ember nem veszi észre, hogy a környezettel harmonikus szemlélet csakis a lokalitásból indulhat ki. Gyökértelen, kozmopolita „zöldség” csak műanyag tud lenni.

A magasabb rendű transzcendentális vonatkozási pont hiánya esetén egy lázadás merő tiltakozásban merül ki. Legyen szó társadalomról, vagy a környezet védelméről. Az ezredforduló utáni felgyorsult internetes világban az általános feloldódás kiteljesedett és létrejött a magát szabadnak vélő modern konformista, „klikkelgetős” ember, akit a panelszerű trendi stílusok keretei határoznak meg.

A globalizmus egzisztencialista válságában minden divatszerű tud lenni - még a válság is, és a lázadás is. Mindent a trendiség határoz meg, így pardox módon a képmutatás elleni rendszerellenes lázadások is képmutatóak lesznek. Így a ’68-as lázadók világának retró-lázadói már jórészt azzal sem bírnak, mint elődeik. Az álság és az üres lázadás mélypontja ez, ahol a divatos lázadó virtuális trendi figurává süllyed. Sablonszerű gondolkodásában nincs semmi előremutató, csak a steril önérdek, vagy a semmi lázadása. Ez utóbbira jó példa a HaHa nevű diákmozgalom, amely említést sem érdemelne, ha nem lenne eklatáns példája ezen a kortünetnek.

A konformizmus másik példájaként említhető a különféle ifjúsági szervezetek tagjainak egy része, akik hangsúlyozottan pártoktól függetlenül egy kvázi technokrata, szellemiség nélküli menedzserszemléletet képvisel. Ez utóbbi szintén a tradicionális gyökerekkel való kapcsolat egyik kerékkötője. Opportunizmusuk, értéknélküliségük átitatja a legtöbb ifjúsági mozgalmat és politikai formációt. Ilyen értelemben az antitradicionális liberalizmus ott van mindenhol, hisz egy generáció problémája. Európa, sőt a világ problémája ez.

Hangsúlyoznunk kell, azonban, hogy létezik egy valódi jobboldali értékeket magában hordozó ifjúság is – ha nem is szervezetten-, akik érdeklődést mutatnak azon horizontok iránt, amit általában a tradíció világának szoktunk nevezni. Azon nem-konformista fiatalok jobboldali lázadói ezek, akik a politikai pártoktól szintén függetlenül, ott vannak a társadalom különféle rétegeiben. Ők nem pártokra mondanak nemet, hanem a liberális társadalmi „rendre”, és általában a tömegelvűségre. Az ő nemet mondásuk különbözik a most kibontakozó liberális mozgalmak és az avitt képmutató szocialista és monopolkapitalista törekvések nemtelen nem-mondásától. Hiába azonban a szándék, a „minőség forradalmához” zászlóra van szükség. Zászlóra és spirituális alapú valódi jobboldali rendi mozgalmakra. Olyan mozgalmakra van szükség, amelyeket nem a mennyiség, hanem a minőség határoz meg. Értékelvű, összetartó jobboldali közösségek kellenek, melyek valódi „nemes” lelkületükkel erősíthetik a társadalom immunitását és így segíthetik annak tudatosságát.

Forrás: Polgár Portál

6 komment

Címkék: szdsz liberalizmus 68 lmp

A bejegyzés trackback címe:

https://iranycsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr245055062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2013.02.03. 10:01:21

Annyira vicces, amikor az áltudományosan-álfilozofikusan okoskodó konzervatív cikkek abból az axiómából indulnak ki, hogy a liberalizmus ab ovo értéknélküliség, értékekkel való szembenállás, majd ebből az alapvetően hibás premisszából kiindulva mondhatni kínos rigurozitással „igazolják” a kopottnál is kopottabb, de annál divatosabb jobboldali szentenciákat.

Magyar Harczos (facebook) · http://www.facebook.com/harczos.magyar?ref=tn_tnmn 2013.02.04. 06:54:49

:DD Márpediglen a liberalizmus ab ovo értéknélküliséget eredményez, mi több életellenességet! Ugyanis a liberalizmusnak (az egyéni szabadságnak) az lenne a legtökéletesebb kiteljesedése, ha én most ezért az enyémtől gyökeresen eltérő véleményéért most felkutathatnám, és jól beverhetném azt a színtelen szagtalan konformista pofáját! ;DD Na ez lenne aztán csak az igazán liberalista, igazi egyéni szabadság! Igazi liberalizmus, ami egyúttal életellenes is lenne, ha a szívem szerint legszívesebben óhajtott érzelmi reakciót szabadon, "liberálisan" élhetném ki, egyéni önmegvalósításomként, aminek ez esetben mi sem szabna határt. Elvégre ekkor liberalizmus lenne vagy mi fene?! ;)) Vagyok aki vagyok, de mint ilyen a liberalizmus gyermeke, és könyörtelen lázadásom a liberalizmus ellen éppen ezért ilyen pusztítóan erőteljes, szemben magával aki nyilván még nem a liberalizmus korának szülötte, nem abban szocializálódott. Ebből is látszik, hogy hová vezet maga a liberalizmus... A liberalizmus nem csupán értéknélküliség, hanem életellenesség és egyfajta circulus vitiousus, amely nem logikai-filozófiai hanem emocionális síkon fogant, amint azt a személyeskedő példából is levezethetjük... (agresszív válasz az eltérő véleményre)....azaz mindenki szeretne szabadon "önmegvalósítani" de a "szeretne" óhaj (emóció) nem lehet a realitás törvényre emelője...
Vagy ha nem elég érthető az érvelésem, kipróbálhatjuk az én liberalizmusomat is (ami nyilván a pofánverésre végződik) ;')) Szerintem inkább vessük el... az egész liberalizmust úgy ahogy van.
Minden liberális önmaga sírját ássa az utódok (liberális nevelés) és kultúra síkján, csak nincs elég fantáziája és előrelátása hogy ezt észrevegye, Madách Ember tragédiájának hőseihez hasonlóan, és a falanszter építőkhöz hasonlóan nem lát eléggé a bukását hordozó jövőbe.

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2013.02.04. 08:48:42

Gondolom, liberálisok szokták beverni a melegek pofáját a melegfelvonulásokon a „gyökeresen eltérő vélemény” jogcímén.

Na meg liberálisok szoktak magyarokat verni Újvidéken, csak azért, mert nem tetszik a fülüknek a magyar szó.

Ja, és minden bizonnyal csupa meggyőződéses liberális szokta halálra kövezni az övéktől annyira eltérő véleményű ateistákat némely fundamentalista arab országokban. Vagy csak egyszerűen azért akasztanak fel egy nőt, mert szerencsétlennek eszébe jut tanulni, autót vezetni, esetleg csador nélkül mutatkozni közterületen – gondolom, ez is tipikusan liberális hozzáállás szerinted.

Van egy eszméletlenül jó román közmondás, szerintem igazán megszívlelhetnéd:

„Dacă ești prost, măcar să nu claxonezi!”

Azaz, „ha már ütődött vagy, legalább ne dudálj” (értsd: ne kürtöld világgá).

Magyar Harczos (facebook) · http://www.facebook.com/harczos.magyar?ref=tn_tnmn 2013.02.05. 14:43:56

Jók a példái! :D Ügyes.
Csakhogy mint Marx meg Lenin, maga sem operál az emberi tényezővel, a lélektannal. Az ember eredendően rossz. Nem feltétlenül gonosz, de feltétlenül tökéletlen, azaz nem tökéletes. Sőt vannak egyenesen gonosz egyedei is.
A társadalom dolga nem az hogy lehetőséget biztosítson az egyéni tökéletlenség önmegvalósító "kiteljesedésének", hanem hogy gátat és kereteket szabjon annak kiteljesedéséhez.
Ezért nem tudunk mi párbeszédet fojtatni, mert olyan gyökeres a világnézeti kiindulópontunk.
Tehát mi szabhat gátat a buzik agyonverésének, a határontúli magyarok jövőbeli kiírtásának, és a mohamedán nők elleni túlkapásoknak? Hát egy biztos: a liberalizmus nem... Hanem az autoritás. Erő, hatalom, tekintély, törvény, szervezet, kollektíva, közösség.
A liberalizmus csupán önfeladást generál, elgyengít és gátat szab az ellenséges természetű autoritások (erők) elleni védekezésnek!
Ennyi.

Más: Erdélynek a legkevésbé sem hiányzik a liberális attitűd véleményem szerint, mert az már további eredményeket nem tud generálni a közösségnek. Hanem sokkal inkább üdvösebb lenne egy kifelé okos befelé kemény kollektivista konzervatív attitűd... amilyen már régóta nincs. Mert kiölték.

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2013.02.06. 15:18:44

Érdekes: az ember eredendően rossz, ugye. Mert én magam nem tartom annak, eszem ágában nem lenne egy buzit vagy egy nőt agyonverni. És úgy általában fizikai agresszióval elérni valamit, ami másoknak rossz lehet. De gondolom ön sem. És a barátai sem. És a széles ismeretségi körének döntő hányada sem.

Akkor kik ezek a hipotetikus „rosszak”? Vagy egyszerűen csak axiómának fogjuk fel a Biblia eredendő bűnről szóló meséjét?

Ja, és ha az ember eredendően rossz, mi véd meg minnket attól, hogy a hatalom, az erő, a tekintély, az autoritás ne kerüljön rossz kezekbe? Mi a garancia arra, hogy az autoriter hatalom esetleg nem fordul ellenünk akkor is, ha lojálisak vagyunk hozzá, magyarul hogy nem kerülhetünk át bármelyik pillanatban a szerszám rosszabbik végére?

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2013.02.06. 15:19:45

ne kerüljön rossz kezekbe = rossz kezekbe kerüljön