A baloldal agrárkormányzata nyolc esztendős disznótort csapott. Gőgös Zoltán és kollégái államtitkársága alatt a magyarországi sertésállomány közel felére csökkent. Az Internacionálé a Kis malac, kis malac engedj be! című dalba, a röfögés meg visításba torzult. A tanú című film örök nagy tanulsága, hogy a szocialisták nem szeretik Dezsőt, a páros ujjú jószágot. A Magyar Szocialista Párt: böllérpárt.
Ezért hát meghökkentő az MSZP honlapján a Nem jó az irány - Országgyűlés című tudósítás: „Gőgös Zoltán szerint a javaslat a tulajdonhoz jutás szabadságát túlzottan korlátozza, ráadásul az ellenzéki politikus szerint az új földtörvény nagyon növénytermesztő-centrikus.” – írja. Disznóság, hogy még neki áll feljebb, de nincs malaca, mert állításait röviden és velősen cáfolják a tények.
Az MSZP vidék-visszafejlesztési tárcája ugyanis az ágazatnak olyan súlyos politikai száj és körömfájást okozott, hogy ezeket a hólyagokat máig nem heverte ki a vidék Magyarországa. A jobboldali kabinet elsőként próbál érdemben az állattartás és növénytermesztés aránytalanságán javítani. Fontos eredmény, hogy az állami földek használata egyben állattartás vállalásához kötött tevékenység lett. A nemzeti kormány korszakát megelőzően még földpályázatokat sem hirdettek, nemhogy állattartás vállalására ösztönző agrárstratégiát. Az állami területeket a valódi oligarchák, a vörös szegfűs zöldbárók évtizedekig, sokszor bérleti díj fizetése nélkül művelték. Kolbászból volt a kerítés.
A szocialista politikusok szégyenversenyében az aranyérmes börtön-szocialisták és második helyezett off-shore proletárok mellé felállhatnak a dobogóra a böllérbaloldal képviselői is. Erre a bronzra aztán büszkék lehetnek. Végül is az alpári, akarom mondani őszödi hazugságbeszéd is igazságbeszéddé magasztosult a gyurcsányista írástudók tolla nyomán. Ez a múlt.
Új időszámítás kezdődött a magyar mezőgazdaságban. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter bejelentette, hogy a 2013-as költségvetési tervezetben a sertéságazat támogatására 2,6 milliárd forint keretösszeget különítettek el, ezért több mint háromszáz program valósulhat meg az ágazatban. Tehát kétfrontos harcot indított a kormány.
A másik mszp.hu-n megjelent mondat pedig a disznó-viccek kategóriájába sorolható:
A szocialista képviselő szintén bírálta a tervezetet, mert szerinte nagyon sok esetben nem szakmai, hanem politikai érvek mentén alkotják meg az új földtörvényt a kormánypárti képviselők.
A rendszerváltás hajnalán a politikailag megbízható téeszelnökök és barátaik arra ébredtek, hogy „hivatásos forradalmárból” kapitalistává lettek. Nagybirtokos vállalkozóvá hatalmasodtak. Azóta az MSZP szinte minden szakmai szempontra fittyet hány, csakhogy megvédje a mögöttük álló agrárérdekkört. Nincs új a nap alatt. Az MSZP jogelődjének rettegett vezetője, Révai József írta Marxizmus és népiesség című művében: „a nagyüzem a mezőgazdaságban is termelékenyebb, mint a kisüzem, hogy a fejlődés – végső soron – a nagyüzem fölényét mutatja és győzelmét eredményezi. Ha ezt az álláspontunkat feladnánk, proletárálláspontunkat adnánk fel és nem volnánk többé szocialisták.” A zöldbárók és pártjuk tehát csak a létező szocializmus birtokpolitikáját alkalmazzák a létező kapitalizmus viszonyaira. Így nyeregben maradtak, lóvá téve a magyar falvak népét. Karl Marx még rablott jószágnak nevezte, ám kapzsi tanítványai már nagybirtokon terebélyesednek gazdaggá.
Az új földtörvény jóvoltából a Disznófejű Nagyúr ideje azonban lejárt. Reméljük végleg.
Vass Krisztián
(A szerző újságíró. A cikk a Magyar Nemzet 2012. november 6-i számában megjelent írás bővebb változata)
