2012. szeptember 24-én, hétfőn a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala az ernyőszervezet, a Magyar Közösség Pártja (MKP) és a Most-Híd képviselői aláírták „A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei” című dokumentumot, mely „összefoglalja azokat az értékeket és eszközöket, melyek a szlovákiai magyarok jövőjének zálogát jelentik”. A dokumentum a megmaradás feltételének a nemzeti megértés és tolerancia légkörét, az alkotmányos egyenlőséget, a nyelvi egyenlőséget, az egyházakat, a hitéletet és az aktív közösségi részvételt tekinti. A fejlődés előfeltételének pedig az oktatási, kulturális és a helyi önkormányzatokat, valamint a regionális fejlesztést tekinti. A teljes dokumentum itt olvasható.
A felvidéki magyar érdekképviselet érzékeny veszteséget szenvedett el az elmúlt három évben. Mindazonáltal, a magyar szempontból gyászos eredményeket hozó 2012. március 10-i választások után a két felvidéki magyar párt között lassú közeledés indult meg. A 2009-es pártszakadás előtt 10 % feletti eredménnyel és 20 képviselővel rendelkező MKP 4,28 % eredményt elérve immár második alkalommal rekedt a szlovák nemzetgyűlés falain kívül, míg a Most-Híd magyar-szlovák vegyes párt ismét mandátumot szerzett, ám meggyengülve és mindössze 9 magyar etnikumú képviselőt juttatva be a törvényhozásba. A választásokon csaknem 110 ezer magyar szavazat veszett el. A felvidéki magyar közösség reménytelenségét tetézte a 2011-es népszámlálási adatok tavaszi nyilvánosságra hozatala, mely nyilvánvalóvá tette, milyen méreteket ölt a szlovákiai magyarság elöregedése, elvándorlása és tömeges asszimilációja. Az elmúlt húsz évben a felvidéki magyarok létszáma több mint százezer fővel apadt. A fogyás csak az elmúlt 10 éveben 62 ezer fő, minek következményeképpen a magyarok aránya az összlakosságon belül mára mindössze 8,5 %, a magukat magyar anyanyelvűnek vallóké pedig 9,4 %. (Nota bene: mindkét számot kozmetikázza, hogy a szlovákiai romák jelentős része magyarnak, illetve magyar anyanyelvűnek vallja magát, sőt, arányuk a felvidéki magyarságon belül folyamatosan emelkedik!)
Tekintve, hogy a két magyar bázisú párt potenciális szavazóbázisa rohamosan zsugorodik, időszerű, hogy közeledjenek egymáshoz. De vajon megújul-e ettől a felvidéki magyar közélet?
A Híd két éves kormányzati szereplése nem ad túl sok okot a bizakodásra: a felvidéki magyarságot sújtó joghátrányokat nem sikerült orvosolni: hatályban maradt a magyar nyelv használatát korlátozó nyelvtörvény és az előző Fico-kormány által elfogadott „állampolgársági ellentörvény” is, melynek jogkövetkezményeképpen egyre több felvidéki magyartól veszik el szlovák állampolgárságát és teszik jogfosztottá szülőföldjén.
Az MKP hónapok óta hangoztatja a megújulás szükségességét: A párt, legutóbbi kongresszusán megváltoztatta nevét Magyar Közösség Pártjára, ám az univerzális jelleget sugalló név ellenére regionális pártként definiálta magát újra, szerencsétlenül megbontva ezzel eddigi egységesnek tekinthető arculatát. A párt bevezetett továbbá egy újítást, melynek értelmében a tagsághoz a jövőben elegendő lesz az internetes regisztráció. A tervezett eljárás számos kérdést vet fel: Ha a járási szervezetek nem vizsgálhatják a tagjelölt alkalmasságát, akkor ki fogja vizsgálni és milyen eszközzel? Hogyan kívánják megakadályozni a provokatőrök beszivárgását? A közvélemény türelmetlenül várja a közelgő tisztújító küldöttgyűlést, ahol személyi kérdésekről is szó fog esni. De vajon kikből válogathatnak majd az arra jogosultak…?
A felvidéki magyar érdekképviselet középtávú jövőjét illetően komoly kétségek merülnek fel: A gyenge identitású, simulékony Híd, annak érdekében, hogy megőrizze szalonképességét a szlovák közéletben, nem vállalja fel a hatékony érdekérvényesítést. Kerüli a kritikus témák felvetését, mint amilyen például a területi autonómia ügye és kettős kommunikációt folytat szlovák és magyar választói előtt. Az MKP, mely sokáig markánsan jelenítette meg a szlovákiai magyar érdekeket és amely bírja a magyar kormány támogatását is az elmúlt években, teljesen elszigetelődött a szlovák közéleten belül és a jelek szerint képtelen az érdemi megújulásra. A fenti jelenségek növelik a felvidéki magyar fiatalok elfordulását a pártoktól, ám erősíti a civiltársadalmi részvételüket.
Lovas Miklós
