Kik vagyunk?

Az Irány Csoport egy új szellemi műhely, melynek alapítói olyan fiatalok, akik a nép-nemzeti gondolatiság talaján, annak alapvetéseit megőrizve, új politikai közösség és ideológia megalkotásán munkálkodnak.

Címkék

1956 (3) 1968 (1) 68 (1) abortusz (1) aggtelek (1) alföldi róbert (3) angol (1) ángyán (1) ángyán józsef (1) aquila (1) árvíz (1) bajnai (1) baloldal (2) beszélgetés (1) bicskey lukács (1) böllér (1) buzgár (1) cigaretta (1) cigi (1) csicsmann (1) csicsmann lászló (2) csoport (1) daniel cohn-bendit (1) demográfia (1) dezső (1) disznó (1) dohány (1) doppeladler (1) duna (1) együttműködési (1) emberek a havason (1) erdély (1) fazekas sándor (2) felvidék (1) fertő (1) földikutya (1) forradalom (2) fórum (1) gőgös zoltán (1) gordon (1) gyarmati (1) gyarmati dezső (1) haha (1) hamasz (1) harmadikút (1) hettita (1) hollókő (1) irán (1) irány (1) istván (1) istván a király (1) iszlám (1) izrael (1) jézusfaragó ember (1) jobboldal (2) kárpátalja (1) katolikus (1) kétfejű (1) kettős mérce (1) kínai (1) király (1) kisebbség (1) kommunizmus (1) koncz gábor (1) koppány (2) kossuth (1) Kovács Imre (1) közel-kelet (2) Kulturkampf (1) lakitelek (1) Lezsák Sándor (1) liberalizmus (1) lmp (1) malac (1) megállapodás (1) mgtsz (1) milla (1) mkp (1) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) Nemzeti Parasztpárt (1) nemzeti színház (1) népesség (1) népfőiskola (1) népiség (4) nfa (1) nógrádi (1) nógrádi györgy (2) november (1) november 4 (1) nyelvtanulás (1) nyírő józsef (1) pápa (1) ppte (1) publikáció (1) publikációk (1) rádió (1) római part (1) sas (1) sayfo (1) sayfo omár (1) sayfo omar (1) szabó rebeka (1) szdsz (1) szeged (1) székely (1) szelei (1) szent istván (1) szlovákia (1) terhesség (1) terror háza (1) tokaj (1) trafik (1) turul (1) új színház (1) ukrajna (1) vajk (2) varju lászló (1) vass krisztián (1) vazul (2) vetélés (1) világörökség (1) Címkefelhő

Irány a Facebook!

Naptár

április 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Szelei István: Kommunizmus áldozatai és a kettős mérce áldozatai

2013.03.01. 14:49 Irány Csoport

 

Majus1_08.jpg

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja egy hamisságon alapuló ideológia és az erre épülő politikai rendszer terrorjának kíván emléket állítani. Ez a nap azonban kimondva, vagy kimondatlanul, de legalább annyira egy kiállás is. Kiállás egy hamis szellemiség, a „kettős mérce” megtévesztő logikájával szemben.

Ennek a szellemiségnek a sajátos logikája abból indul ki, hogy egyenlőséget hirdet kifelé, miközben a saját érdekeit szolgáló események és emberek egy részét a tabu pozíciójába helyezi. Önmaga „érinthetetlenségét” a fizikai tiltás eszközével kívánja biztosítani. Ennek érdekében létrehozza saját bálványait, dogmáit. Legyen szó ilyen, vagy olyan világnézetről, vagy történelmi tényekről. Ezen „kettős-mérce” mentalitás általában a számokkal próbál operálni s a számokban feloldva megtéveszteni. Az „én tragédiám különlegesebb és szörnyűbb, mint a tiéd”, mert „engem” szisztematikusabban, kegyetlenebbül, „gonoszabb” ideológia alapján üldöztek, mint téged. Ugye mennyire groteszkül hangzik? Holott, lecsupaszítva a kérdést, erről van szó. Ez a szemlélet tudatosan provokál, s be akar vinni az ő játékterébe. Abba a térbe, ahol mesterien tudja a dolgokat irányítani, és az embereket megtörni. Elsősorban tudatilag. Ugyanis, ma nem feltétlenül fizikai terrorral, hanem sokkal finomabb szinten törik meg az emberek tudatát. Aki alá veti magát ennek a játéknak, az ne csodálkozzon azon, hogy legyőzetik. Ellehetetlenítik: kitagadással, vagy a nevetségessé tétellel. Éppen ezért nem számokkal kell versenyeznünk, s valamiféle „ellenbálványt” és ellendogmát építgetni a „kettős mércével” szemben, hisz paradox módon ez csak őt erősíti.

A kommunizmus kapcsán liberális oldalról is érezhető bizonyos fokú „mentegetés”, mondván hogy Marx megállapításai alapvetően helyesek voltak, a társadalmi egyenlőtlenség kapcsán, s amit akart az mégiscsak az emberek jólétét szolgálta volna. A probléma ezzel csak az, hogy itt eredendően egy pusztán materialista, steril lélektelen társadalomképről van szó, minden magasabb rendű vonatkozási pont nélkül. A terror egy ilyen társadalomban kódolva van. A kommunizmus felé törekvő szocializmus minden szavában hazug, hisz az emberi lét teljes el anyagiasítására épül. Kapitalizmusellenes volt, miközben a legdurvább - s mégis alapvetően fenntarthatatlan - „állam monopol-kapitalizmust” hozta létre. A tőkeellenes egyenlőséget hirdette, miközben a fizikai terrorral kikényszerített mesterséges kollektivizmusban saját nómenklatúrájának tőkéjét kovácsolta. Így utólag azt mondhatjuk, hogy a kommunista eszmék nagy megtévesztése csak arra volt jó, hogy a szocialista rendszerek törvényszerű összeomlásával a tőke még nagyobb koncentrációját segítse elő. A globális internacionalizmus hazug rendszere azonban nemcsak fizikálisan pusztított, hanem elsősorban lelkiekben.

Így a 100 milliós fizikai áldozat mellett meg kellene említeni azon „túlélt” milliókat, akiket generációkra rontott meg lelkileg a kommunizmus. Ebben pedig paradox módon élen jártak az úgynevezett puha diktatúrák. A magyarokat például Rákosi sztálinista rendszerében nem tudták annyira tudatilag megtörni, mint a Kádár éra nyákos-hazug, langyosan megalkuvó, elvtelen világában. Ahogy Kádár személye is elválaszthatatlan volt az árulástól, (1944-ben párttársait árulta el, majd a negyvenes évek végén Rajkot, s ’56-ban Nagy Imrét) ugyanúgy a magyar társadalmat is átitatta a kacsintós kedélyes Kádár gyönge lélekáruló jelleme. Ezen mentalitás kapcsán megjegyezzük, hogy az MSZMP főtitkára magát eufemisztikusan csak a „jó kompromisszumok robotosának” nevezte. Ezen „jó kompromisszumokkal” azonban az emberek lelkét adta el egy tányér gulyáslevesért. Miközben ha lehet ezt mondani, folyamatosan zsarolták, lelki terrorban tartották a társadalmat. Gondolkodásában megbontották, önbecsülésében megtörték. Tudatilag szolgai szintre süllyesztették. A teljes kiszolgáltatottság állapotában érte a nemzetet a rendszerváltás. Mondhatni a kommunizmus nem volt másra jó, minthogy anyagilag és tudatilag is „leszanálja” a társadalmat. Tömegeket áldozott fel a lélektelen munka oltárán.

A kommunizmus, - mint az idő ura a görög mitológiában – felfalta gyermekeit. Egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Azonban, látni kell, hogy a kommunizmus dogmái mögött lévő szellemiség ugyanúgy ott van máshol is. Ma liberális dogmákat hoznak létre, tabukat, s a „politikai korrektség” ítélete kegyetlenül lesújt arra, aki nem áll be a sorba. A kommunizmus egyenlőséget hirdetett, de az egyenlőbbek uralmát szolgálta. A liberalizmusnak a szabadság és függetlenség a jelszava, miközben ezzel csak az ember gazdasági és tudati függést leplezi. Ma a kalapács „a politikai korrektség”, a sarló a „kettős mérce”. A mitológiából azonban tudjuk: Kronosz sarlójával elválaszthatja ugyan az eget a földtől, ítélő kalapácsával pedig lesújthat ugyan, de végül Zeusz legyőzi őt.

Szólj hozzá!

Címkék: 1956 forradalom kommunizmus kettős mérce

A bejegyzés trackback címe:

https://iranycsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr755111738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.