Kik vagyunk?

Az Irány Csoport egy új szellemi műhely, melynek alapítói olyan fiatalok, akik a nép-nemzeti gondolatiság talaján, annak alapvetéseit megőrizve, új politikai közösség és ideológia megalkotásán munkálkodnak.

Címkék

1956 (3) 1968 (1) 68 (1) abortusz (1) aggtelek (1) alföldi róbert (3) angol (1) ángyán (1) ángyán józsef (1) aquila (1) árvíz (1) bajnai (1) baloldal (2) beszélgetés (1) bicskey lukács (1) böllér (1) buzgár (1) cigaretta (1) cigi (1) csicsmann (1) csicsmann lászló (2) csoport (1) daniel cohn-bendit (1) demográfia (1) dezső (1) disznó (1) dohány (1) doppeladler (1) duna (1) együttműködési (1) emberek a havason (1) erdély (1) fazekas sándor (2) felvidék (1) fertő (1) földikutya (1) forradalom (2) fórum (1) gőgös zoltán (1) gordon (1) gyarmati (1) gyarmati dezső (1) haha (1) hamasz (1) harmadikút (1) hettita (1) hollókő (1) irán (1) irány (1) istván (1) istván a király (1) iszlám (1) izrael (1) jézusfaragó ember (1) jobboldal (2) kárpátalja (1) katolikus (1) kétfejű (1) kettős mérce (1) kínai (1) király (1) kisebbség (1) kommunizmus (1) koncz gábor (1) koppány (2) kossuth (1) Kovács Imre (1) közel-kelet (2) Kulturkampf (1) lakitelek (1) Lezsák Sándor (1) liberalizmus (1) lmp (1) malac (1) megállapodás (1) mgtsz (1) milla (1) mkp (1) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) Nemzeti Parasztpárt (1) nemzeti színház (1) népesség (1) népfőiskola (1) népiség (4) nfa (1) nógrádi (1) nógrádi györgy (2) november (1) november 4 (1) nyelvtanulás (1) nyírő józsef (1) pápa (1) ppte (1) publikáció (1) publikációk (1) rádió (1) római part (1) sas (1) sayfo (1) sayfo omár (1) sayfo omar (1) szabó rebeka (1) szdsz (1) szeged (1) székely (1) szelei (1) szent istván (1) szlovákia (1) terhesség (1) terror háza (1) tokaj (1) trafik (1) turul (1) új színház (1) ukrajna (1) vajk (2) varju lászló (1) vass krisztián (1) vazul (2) vetélés (1) világörökség (1) Címkefelhő

Irány a Facebook!

Naptár

július 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Szelei István: A cigányság kérdéséhez

2012.09.01. 00:12 Irány Csoport

Egy országon belül a különféle etnikumok együttélésének kérdése mindig attól függ, hogy az adott nemzetiség szervesen illeszkedik-e a többségi társadalomba, avagy sem. A nemzetiségi közösségek lelkülete különböző, más-más karakterrel bír. Egyértelmű, hogy nem lehet a magyarországi szlovákok, románok kérdését összemosni a cigányságéval. Elsősorban a kulturális sorompó megléte miatt.

Egy magyarországi szlovák és román ma kulturális és gazdasági szempontból is szimbiózisban van a magyar nemzetben. Természetesen ez nem pusztán a számarány kérdése, hanem az adott etnikum lelki stabilitásáé. A cigányság egykoron a társadalom testének perifériáján mozgott. Kisebb számaránya és belső hagyományos világának zártsága védelmet nyújtott számára attól függetlenül, hogy anyaországgal nem rendelkezett. A globalizáció azonban felbomlasztotta ezt, a cigányok száma demográfiailag megugrott, kulturálisan és gazdaságilag is a helyüket vesztették.

A szociális probléma ilyen tekintetben – a látszat ellenére – mindig másodlagos. Az ember ugyanis elsősorban identitáskereső lelki tényező, és csak utána fizikai test. Nyugat-Európában a bevándorlók kérdésénél hasonló gond merül fel. Nagy-Britanniában például az egykori gyarmati India Pakisztánként önállósult nyugati feléből érkező bevándorlók jelentik a hasonló társadalmi feszültséget, mint nálunk a cigányság. Láthatjuk, hogy ott is elsősorban az identitást vesztett második-, illetve harmadikgenerációs pakisztáni bevándorlók egy része jelenti a fő problémát. Már sem pakisztáni, sem brit identitással nem rendelkeznek. Ebben az állapotban kulturális deviálódás indul meg a közösségben, és sajátos színezettel kitermeli a destruktív magatartási formákat.

Nem lehet azon csodálkozni, hogy Nagy-Britanniában a globalizáció áldozatává váló pakisztáni fiatalok egy része a vallási színezetű erőszak formájában keresi identitását. Magyarországon természetesen a cigányság mögött nem áll sem egy ország, sem egy vallás. Így a hagyományos vajdarendszer irányítása alól kikerült, lelkileg is hontalanná lett roma fiatalság önazonosságát a mentalitásához közel állónak vélt „gettó” és „olasz” életérzések utánzásában keresi. A deviáció formája itt tehát nem a szélsőséges moszlim, hanem az olasz maffia és a feketék gettótársadalma. A lényeg a közösségi érzés, saját kulturálisan bomlott közegük lelki képletének megfelelően.

Ebben az esetben a kérdés pusztán szociális megközelítése csak olaj a tűzre. Ez az, amit sem az angol, sem a magyar liberálisok nem ismernek fel: ahogy Nagy-Britanniában a pakisztáni, úgy Magyarországon a cigányság problémája is elsősorban kulturális, és nem szociális kérdés. Az agyonismételt lózung, miszerint „munkát kell adni, és minden rendben lesz”, egyszerűen nem működik. Nem működhet, hiszen nem veszi figyelembe a kulturális tényezőt, tehát az adott közeg lelkiségét.

Ugyanis olyan társadalmi csoportról van szó, amelynek ősei évszázadok óta egész más lelki ritmust örökítenek utódaiknak, mint a többségi nemzet. A gondolkodásmód közti különbség oly nagy, hogy az utóbbi receptjei náluk nem működnek.

Hibás az a liberális felfogás, amely szembeállítja az asszimilációt és a szegregációt. Ezzel ugyanis homogenizáló módon kezeli a kérdést, és olyan gazdasági-szociális mintákat működtet, amelyek tudatosan figyelmen kívül hagyják a kulturális különbségeket. S teszi ezt azon a címen, hogy „minden ember egyenlő”. Ez a fajta nivelláció hihetetlenül káros, hiszen képmutató és álszent módon megtiltja a különféle minőségű erők megkülönböztetését, és így azok felismerését is.

Ahogy egyik országból a másikba sem lehet sterilen átültetni mintákat, ugyanúgy a különböző etnikumokat sem lehet egyformán kezelni. Ez különösen igaz, ha kulturális szakadék van az etnikumok között. A liberális felfogás a pozitív diszkrimináció jegyében a valóságot elhallgatja, és az életszerűtlenséget propagálja. Ez a logika olyan, mintha például megtiltanák, hogy a penészes gabonát penészesnek nevezzék a benne lévő maréknyi egészséges szem miatt. Azt gondolva, hogy az a maréknyi szem majd megjavítja a többit. Az egész közeg állaga attól még penészes, de mindenkinek úgy kell tekintenie rá, mintha jó lenne. Az eredmény: még erősebb deviancia, az össztársadalmi feszültség és erőszak elharapózása.

Nem veszik észre, hogy a gazdaság a kultúrától nem elválasztható. A liberalizmus tudathasadása is ebben rejlik: a gazdasági értelemben a liberalizmus ugyanis éppen szembe megy azzal, amit szavakban az egyéni jogok területén hirdet. A szabadság kérdése ugyanis nem az erők szabadjára engedéséről kell hogy szóljon, hanem az egészséges öntudatról és önismeretről. A testi egészséghez először lelki identitás szükséges, és nem fordítva. Máskülönben az erők maguk alá gyűrik az embert. Hiába nyer valaki a lottón, ha az ölébe hullt megváltozott élethelyzetet nem tudja kezelni. Ugyanez igaz a segélyezésekre, vagy a betegségek kezelésénél. Kivághatnak egy tumort a testből, ha tudatilag a közeg nem változik meg, a keletkezett vákuum ugyanazon típusú erőket fogja beszívni újra.

Társadalomra lefordítva: egy közösségnek saját identitása kell hogy legyen. Ha nincs, akkor hamis, a lelki torzulásának megfelelő álidentitások jelennek meg. Legyen ez a „maffia” vagy a „gettó”, illetve Nagy-Britanniában a pakisztániak esetében a szélsőséges iszlám képe. Ezeken az álidentitásokon keresztül a kiszolgáltatottság erői burjánzanak el. A bűnöző életforma a tartását vesztettségből adódik.

Székelyföldön húsz esztendeje sok helyen nagy szegénység volt még, de az egyszerű életmód és a természetes rend tartást, identitást adott az embernek. Nem pénz kérdése a tartás és egyenesség, hanem egy lelkületé. A tartás elvesztése a cél elvesztése.

A felzárkóztató gazdasági intézkedéseket is kulturálisan külön kell választani, a megkülönböztetést pedig meg kell tenni bizonyos területeken, máskülönben csak a torz identitást erősítjük. Az erők kézben tartásához egy bizonyos szinten rendvédelmi eszközökre van szükség. A jog önmagában nem elég, kell az állam fegyelmi, nevelő jelenléte. Az erők regulázásához nem jogokat kell ismertetni egy nyolcéves gyerekkel – mert a benne mozgó erők azzal visszaélnek –, hanem ha kell, hát fizikai megálljt parancsolni, s ezzel önismeretre nevelni. Természetesen itt nem megfélemlítésről van szó, csak a fegyelem felmutatásáról. Ahogy egy csikót sem ver halálra a gazda, ellenben egyszer-egyszer megfegyelmezi, úgy a társadalom egyes közegeiben munkálkodó erőknek nevelő célzattal, a megfelelő időben és helyen megálljt parancsoló fellépés is csak a helyes önismeretet segíti. Az erők mederbe terelését.

A liberálisok a társadalmi rendtartástól is berzenkednek. Holott épp ennek hiánya vezetett ide, ahol ma van a társadalom. Az erők egyetemesek. Ha az állam nem kezeli ezeket, akkor a társadalom termeli ki magából a hasonló, ellenkező előjelű erőmegnyilvánulásokat. Legyenek ezek rasszista csoportosulások, vagy félreguláris rendvédelmi alakulatok. Látni kell azonban, hogy az erők szabadjára engedése mögött csak újabb erőnyerési törekvés áll. Ezt szolgálja a humanizmus álarcában a minőségek összekeverése, az öntudatlanság növelése. Ennek felismeréséhez olyan vezetőre van szükség, aki az erők felett áll, akinek valódi célja a nemzet identitásának, öntudatának erősítése, nem pedig annak kiszolgáltatása.

Szólj hozzá!

Címkék: publikációk szelei

A bejegyzés trackback címe:

https://iranycsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr914796726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.