Kik vagyunk?

Az Irány Csoport egy új szellemi műhely, melynek alapítói olyan fiatalok, akik a nép-nemzeti gondolatiság talaján, annak alapvetéseit megőrizve, új politikai közösség és ideológia megalkotásán munkálkodnak.

Címkék

1956 (3) 1968 (1) 68 (1) abortusz (1) aggtelek (1) alföldi róbert (3) angol (1) ángyán (1) ángyán józsef (1) aquila (1) árvíz (1) bajnai (1) baloldal (2) beszélgetés (1) bicskey lukács (1) böllér (1) buzgár (1) cigaretta (1) cigi (1) csicsmann (1) csicsmann lászló (2) csoport (1) daniel cohn-bendit (1) demográfia (1) dezső (1) disznó (1) dohány (1) doppeladler (1) duna (1) együttműködési (1) emberek a havason (1) erdély (1) fazekas sándor (2) felvidék (1) fertő (1) földikutya (1) forradalom (2) fórum (1) gőgös zoltán (1) gordon (1) gyarmati (1) gyarmati dezső (1) haha (1) hamasz (1) harmadikút (1) hettita (1) hollókő (1) irán (1) irány (1) istván (1) istván a király (1) iszlám (1) izrael (1) jézusfaragó ember (1) jobboldal (2) kárpátalja (1) katolikus (1) kétfejű (1) kettős mérce (1) kínai (1) király (1) kisebbség (1) kommunizmus (1) koncz gábor (1) koppány (2) kossuth (1) Kovács Imre (1) közel-kelet (2) Kulturkampf (1) lakitelek (1) Lezsák Sándor (1) liberalizmus (1) lmp (1) malac (1) megállapodás (1) mgtsz (1) milla (1) mkp (1) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) Nemzeti Parasztpárt (1) nemzeti színház (1) népesség (1) népfőiskola (1) népiség (4) nfa (1) nógrádi (1) nógrádi györgy (2) november (1) november 4 (1) nyelvtanulás (1) nyírő józsef (1) pápa (1) ppte (1) publikáció (1) publikációk (1) rádió (1) római part (1) sas (1) sayfo (1) sayfo omár (1) sayfo omar (1) szabó rebeka (1) szdsz (1) szeged (1) székely (1) szelei (1) szent istván (1) szlovákia (1) terhesség (1) terror háza (1) tokaj (1) trafik (1) turul (1) új színház (1) ukrajna (1) vajk (2) varju lászló (1) vass krisztián (1) vazul (2) vetélés (1) világörökség (1) Címkefelhő

Irány a Facebook!

Naptár

augusztus 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

Szelei István: A Jézusfaragó ember tanulsága

2013.01.07. 18:15 Irány Csoport

jezusfarago.jpg

Karácsony előtt két nappal tekintettem meg Nyírő József Jézusfaragó ember című művének színpadi változatát az Új Színházban. Remek színészekkel nagyszerű előadást láthattunk Szőke István rendezésében. Ez a Nyírő-darab egy olyan fontos dologra irányítja rá a figyelmet, mely összefügg a Nemzeti Színház szellemiségének kérdésével éppúgy, mint a magyarság által képviselt érték irányultságával.

Az Új Színház általi őszi bemutató után halhattunk élcelődő liberális kritikákat „kamuszékely” előadásról, a díszleteken való gúnyolódásokról és egy-egy elismerő szót Koncz Gáborról és Mihályi Győzőről. Tették ezt anélkül, hogy a mű érdemi üzenete eljutott volna hozzájuk. Márpedig azt kell, hogy mondjuk Nyírő Új Színházban bemutatott havasi színjátéka számukra is tanulsággal bírhatna. Az, hogy ezt ők nem hallották meg, lényegében annak a különbségnek köszönhető, ami a nép-nemzeti és a liberális szellemiség közt van, és amire a Jézusfaragó ember története is rávilágít.

A történet lényege: Székelyföldre költözik egy gyötrődő lelkületű szobrászművész, Ajnádi Ferenc (Szarvas Attila). Családjával szűkös körülmények közt egyik napról a másikra élnek. A falu közössége tiszteli és próbál segíteni az alapvetően jó szándékú és dolgos, de a helyét nem nagyon találó, lelkében kínlódó művészemberen. A fafaragó megbízást kap, hogy készítse el a keresztre feszített Jézus szobrát a templom oltára fölé. Ő ezt örömmel teszi, az eredmény azonban egy provokatív, riasztó Jézus-ábrázolás. Amikor a plébános (Mihályi Győző) és az egyszerű székelyek ezt meglátják, természetesen nem fogadják el. A fafaragó hiába próbálja magyarázni, hogy ő a szentséget azért ábrázolta ilyen rettenetesre és felkavaróra, mert „ilyen a világ”. Ő végigharcolta a háborút, látja, hogy mennyi szenvedés és képmutatás van a világban, ezért „csak ez hozhatja el a megváltást” – a rettenettel való ilyetén szembenézés.

A szobrász szerint ezért ilyen szörnyű ez a Krisztus-kép. A plébános hangsúlyozza: ez lázítás, az emberek Krisztusban a megnyugvást, a teljességet, a vigaszt kell, hogy lássák, és nem a rettenetet. Ez a feszület tehát nem kell a falunak. A fafaragó művész azonban nem hajlandó másikat készíteni. Betevő falat szűkében a hideg télben egyre rosszabb körülmények elé néz a család. Az egyik székely barát, Éltes Dávid (Almási Sándor) azonban megszánja a gyötrődő lelkületű művészt és felajánlja, hogy jöjjön fel vele a havasokba fát vágni, ő lemond a fizetsége feléről, ha így segítheti a családot. A művész a zordon természetben, a favágó székelyek közt tanulja az életet. Mígnem egy szerencsétlen baleset folytán a székely barát halálosan meg nem sérül. A társak a fafaragót okolják a szerencsétlenségért tapasztalatlansága és az ő szörnyű Krisztus-képe miatt.

A zaklatott művész itt teljesen összetörik, s már Istent tagadja. Ezek után a Nyírő regényeiben visszatérő rabonbánszerű bölcs székely, Üdő Márton (Koncz Gábor) és az árnyékszerűen fel-feltűnő Ártó Mihály (Bicskey Lukács) tanítása vezeti ki szabados gondolkodásából az áldozattá lett művészt. Az a természetesség, ahogy a természettel harmóniában élő havasi ember elbúcsúzik a halálba indulótól, lényegileg alakítja át a jézusfaragó világlátását. Felismeri: a lét egyetemes körforgása ellen nincs miért lázadni. Az a természetes derű, ahogy Üdő Márton elrendezi az élet és halál dolgát, felnyitja a művész szemét. Korábbi énje meghal, s ezzel öngyötrő, saját félelmeiben kényszerűen tobzódó művészete is. Nyilvánvalóvá válik számára: az a Krisztus-kép, amit ő korábban megfaragott, valójában csak saját félelme volt. Azt pedig a közösség oltárára tenni nem más, mint önkény. Az újjászületett jézusfaragó ember ezután már nem a félelemkeltéssel minden áron megbotránkoztatni és téríteni akaró magamutogató művészként, hanem a léttel együttműködő közösség boldog tagjaként áll neki, hogy kifaragja az elhunyt kopjafájára szánt kicsi Jézus szívét.

A fenti történetnek két nagyon fontos tanulsága van. Az egyik: a művészet, ha az egyetemesség útját követi, nem lehet öncélú. Az öncélú művészet lázíthat, provokálhat ugyan az „elgondolkodtatás” jegyében, de semmiképpen nem az egyetemes ember eszménye felé mutat. A másik: a szakmaiság nem minden. Különösen a lelki, szellemi szférát érintő kérdésekben. Amikor a jézusfaragó provokatív szobrát elkészítette, senki nem a szobrász hozzáértését, tehetségét – divatos szóval – „szakmaiságát” kérdőjelezte meg, hanem a szobor üzenetét, tehát annak szellemiségét.

A liberális értékelvűség számára azonban az érték puszta esztétika, a formát előbbre tartja a tartalomnál. Nem törődve azzal, hogy az a művészi alkotás valójában mit is szolgál. Így a liberális szemlélet számára a szándék és az irányultság teljesen az esztétika alá van rendelve. Ajnádi Ferenc művészember Jézus-szobra - modern szóval - az egzisztenciálisan gyötrődő, a liberális szemlélet által válságba került „modern” művész alkotása. A művészé akinek válsága lényegében az időhöz – vagy ahogy a székelyek egykoron mondták az üdőhöz – való nem megfelelő viszonyban keresendő. A művészé, aki először még a léte ellen lázadó énjét faragja meg megváltóként. Míg Üdő Márton meg nem mutatja neki, hogy az elsődleges a Léttel való együttműködés. Nem lehet nem észre venni, hogy Üdő Márton a maga egyszerű székely környezetében életre kelti Az ember tragédiájának üzenetét is. Mondhatni, Nyírő ezen művében az egyetemességet mutatja be egy népi kultúrában.

A Jézusfaragó ember című színmű méltánytalanul nem kap nagyobb figyelmet, pedig magában hordozza mindazt, ami a magyarság értékrendje számára elsődleges kellene, hogy legyen: hogy láthatóvá váljon, mi a fő különbség az embert válságba juttató szemlélet és az emberfeletti ember valódi képe között.

Szelei István 

(fotó: www.polgarportal.hu)

Szólj hozzá!

Címkék: erdély nyírő józsef székely alföldi róbert nemzeti színház emberek a havason koncz gábor új színház bicskey lukács jézusfaragó ember

A bejegyzés trackback címe:

https://iranycsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr555003697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.