Kik vagyunk?

Az Irány Csoport egy új szellemi műhely, melynek alapítói olyan fiatalok, akik a nép-nemzeti gondolatiság talaján, annak alapvetéseit megőrizve, új politikai közösség és ideológia megalkotásán munkálkodnak.

Címkék

1956 (3) 1968 (1) 68 (1) abortusz (1) aggtelek (1) alföldi róbert (3) angol (1) ángyán (1) ángyán józsef (1) aquila (1) árvíz (1) bajnai (1) baloldal (2) beszélgetés (1) bicskey lukács (1) böllér (1) buzgár (1) cigaretta (1) cigi (1) csicsmann (1) csicsmann lászló (2) csoport (1) daniel cohn-bendit (1) demográfia (1) dezső (1) disznó (1) dohány (1) doppeladler (1) duna (1) együttműködési (1) emberek a havason (1) erdély (1) fazekas sándor (2) felvidék (1) fertő (1) földikutya (1) forradalom (2) fórum (1) gőgös zoltán (1) gordon (1) gyarmati (1) gyarmati dezső (1) haha (1) hamasz (1) harmadikút (1) hettita (1) hollókő (1) irán (1) irány (1) istván (1) istván a király (1) iszlám (1) izrael (1) jézusfaragó ember (1) jobboldal (2) kárpátalja (1) katolikus (1) kétfejű (1) kettős mérce (1) kínai (1) király (1) kisebbség (1) kommunizmus (1) koncz gábor (1) koppány (2) kossuth (1) Kovács Imre (1) közel-kelet (2) Kulturkampf (1) lakitelek (1) Lezsák Sándor (1) liberalizmus (1) lmp (1) malac (1) megállapodás (1) mgtsz (1) milla (1) mkp (1) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) Nemzeti Parasztpárt (1) nemzeti színház (1) népesség (1) népfőiskola (1) népiség (4) nfa (1) nógrádi (1) nógrádi györgy (2) november (1) november 4 (1) nyelvtanulás (1) nyírő józsef (1) pápa (1) ppte (1) publikáció (1) publikációk (1) rádió (1) római part (1) sas (1) sayfo (1) sayfo omár (1) sayfo omar (1) szabó rebeka (1) szdsz (1) szeged (1) székely (1) szelei (1) szent istván (1) szlovákia (1) terhesség (1) terror háza (1) tokaj (1) trafik (1) turul (1) új színház (1) ukrajna (1) vajk (2) varju lászló (1) vass krisztián (1) vazul (2) vetélés (1) világörökség (1) Címkefelhő

Irány a Facebook!

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Bagó Bianka - Mikula Klaudia: „Baba-para”, avagy magzat vs. anya: ítélethirdetés

2012.10.25. 22:01 Irány Csoport

 

nasciturus.jpg

Lengyelország, Európa egyik katolicizmusáról híres nemzete, éppen a jogalkotói szándék ellenkezőjét érte el az abortusz abszolút tilalmával. Leszűrjük a tanulságokat vagy robogunk tovább az abortuszturizmus és az illegális magzatelhajtás felé vezető úton?

Az abortusz kérdése az elmúlt fél évszázadban az egész világon elcsépelhetetlen témává vált. A kérdés most is az, hogy vajon a jogi szabályozás képes-e teljes összhangot teremteni az erkölcsi és vallásetikai normákkal. Ha pedig nem, akkor melyik irányba billen a mérleg, erkölcs vs. jog?

Etikai relativizmus. A katolikus egyház ezzel magyarázza, hogy miért születhetnek korunkban, az erkölcsi törvényekkel gyökeres ellentétben álló olyan jogi normák, mint az abortuszt és az eutanáziát legalizáló jogszabályok. Az egyház álláspontja szerint, az emberi élet a fogantatással veszi kezdetét- ezt a modern tudományos kutatások eredményei is alátámasztják. Az a tény, hogy az embrió, védekezésre képtelen emberi lény, csak minősíti azt a bibliai tételt, hogy egy emberi élet kioltása a legsúlyosabb bűn, amit ember valaha elkövethet. VI. Pál "Humnae vitae" című enciklikája élesen ítéli el az abortuszt, amikor kimondja: "mindenképpen vissza kell utasítanunk (...) a közvetlen abortuszt még akkor is, ha gyógyítás céljából történt, mint a gyermekek számának törvényes szabályozási módját." Az ezt legalizáló törvény ellentétes az erkölccsel és így a lelkiismeretre sem kötelező érvényű, lelkiismereti alapon mindenkinek kötelessége szembeszállni az ilyen jellegű jogtételekkel. Ez is egy álláspont, tiszteletben kell tartani, de gondoljuk meg, ha bármilyen nemű meggyőződés (vallási, tudományos, politikai, stb.) alapot teremthetne a joggal való szembeszállásra, akkor teljes lenne a káosz. Éppen ezért kell minél szorosabb összhangra törekedni a jogi szabályozás és az erkölcs között. A jogkövető magatartás nem egy opció, amit választhatok, hanem egy mindenkire kötelező magatartási forma.

Napjainkban minden jogállami elvekre épülő állam, jogi keretbe foglalással igyekszik kordában tartani az égető társadalmi és családpolitikai kérdéseket, holott ezek megítélése gyakran olyannyira megosztja a társadalmat, hogy közmegegyezés hiányában, nem oldhatók meg „csupán” jogalkotással. Az abortusz teljes legalizálása és abszolút tilalma közt széles körű mozgástere van a jogalkotónak, nem kell, sőt véleményünk szerint egyik véglet mellett sem szabad karót verni. Látjuk, hogy a lengyelek szigorú abortusz-politikájának hatására az illegális magzatelhajtások száma jelentősen megnőtt, továbbá trendé vált az abortuszturizmus. Lengyelország. Európa egyik híresen legnagyobb katolikus nemzete, éppen a jogalkotói szándék ellenkezőjét érte el az abortusz abszolút tilalmával.

Na de kezdjük az elejéről és kiindulópontnak válasszuk Európát!

Fogalomhasználat tekintetében egységesnek mondható az európai joggyakorlat. Az abortusz jogi értelemben a terhesség mesterséges megszakítását jelenti, ami történhet művi beavatkozás, illetőleg orvos, kórház által ellenőrzött körülmények között történő abortusz-tabletta beszedésével. A műtéti beavatkozásnak több fajtája van, azonban a procedúra lefolytatását nem részletezném, mert még végigolvasni és elképzelni is szörnyű, hogyan távolítják el a magzatot (összedarabolt vagy elhalt állapotban) az anya méhéből. A másik lehetséges út, az abortusz-tabletta alkalmazása, melynek révén erős, görcshöz hasonló fájdalmakat idéznek elő az állapotos nőnél, a méhnyak kitágul és elvetél a várandós „anyuka”. A későbbiekben akár hetekig tartó vérzést is előidézhet a gyógyszer, mégis sokan inkább emellett lobbiznak, arra hivatkozva, hogy ez a kevésbé fájdalmas módszer. Kérdés, hogy az európai magánklinikák valóban az anya érdekét tartják-e szem előtt, vagy inkább az abortuszturizmus következtében egyre növekvő forgalmukat. Valljuk be, ezek az intézmények általában nem az alternatív megoldások (pl. örökbefogadás) mellett „kampányolnak”.

A magzati élet megszakítására vonatkozó magyar szabályrendszer a liberálisabb európai szabályozások közé sorolható. A közelmúltban, új Alaptörvényünk elfogadásával - mely deklarálja a magzati élet védelmét egészen a fogantatástól - kisebb hisztéria alakult ki, ugyanis néhány egyesület azt terjesztette, hogy a parlament ezzel készíti elő egy szigorúbb szabályozás talaját. „Félelmük” azonban mindezidáig alaptalannak bizonyult, ma is az 1992. évi LXXIX. törvény szabja meg az abortusz kereteit Magyarországon.

A törvény értelmében a terhesség a 12. hét végéig megszakítható, ha:

  1. az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;
  2. a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved;
  3. a terhesség bűncselekmény következménye (ezt a büntetőügyben eljáró szerv igazolja);
  4. az állapotos nő súlyos válsághelyzete áll fent.

A terhesség a fenti esetekben a 18. hétig szakítható meg, ha az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen, illetve amennyiben a terhességét neki fel nem róható egészségi ok, illetve orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban, vagy az egészségügyi intézmény, illetve valamely hatóság mulasztása miatt haladta meg a terhessége a 12 hetet. Végül pedig a 20. hétig (diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén a 24. hétig) a terhesség megszakítható, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50 százalékot eléri.

Abban az esetben, ha nem egészségi ok indokolja a terhesség megszakítását, hanem az állapotos nő elhatározása, akkor írásbeli kérelmet kell előterjeszteni. A procedúra ebben az esetben a családvédelmi szolgálatnál veszi kezdetét. Az állapotos nő, személyesen terjeszti elő kérelmét a szolgálat munkatársa előtt, s ezzel egyidejűleg benyújtja a szülész-nőgyógyásza által kiállított igazolását is. A családvédelmi szolgálat szerepe a történetben lényegében az informálás, felvilágosítás. Egyrészt emlékeztetnie kell az anyát, hogy még meggondolhatja magát, másrészt pedig tájékoztatnia kell azokról a szociális és egyéb állami támogatásokról, melyeket igénybe vehet, ha a gyermek megtartása mellett dönt. A terhesség-megszakítás folyamatáról, veszélyeiről, későbbi terhességre gyakorolt hatásáról, valamint az örökbefogadás lehetőségéről úgyszintén részletesen informálni kell a kismamát.

Ha az érintett elhatározását fenntartja, tájékoztatást kap arról, hogy ismételten meg kell jelennie a családvédelmi tanácsadáson, legkésőbb a kérelem előadásától számított 3. napon. A tanácsadáson információkat kap a magzatelhajtás jogszabályi kereteiről, a terhesség-megszakítás körülményeiről, továbbá a későbbiekben történő fogamzásgátlás javasolt módszereiről. Ezt követően, a családvédelmi szolgálat munkatársa ellenjegyzi az ismételt kérelmet, majd átnyújtja a kérelmezőnek. A kérelem másolatát megküldik a választott egészségügyi intézménynek, amelyben az állapotos nő a kérőlappal legkésőbb 8 napon belül megjelenik. Fontos megjegyezni, hogy a törvényben meghatározott határidő után, illetőleg súlyos egészségügyi kockázat esetén az orvos köteles megtagadni a beavatkozás elvégzését. A nőt megilleti a jog, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújtson be ez ellen. Ekkor szintén részletes tájékoztatást kell kapnia, hogy kihez és milyen úton nyújthatja be kérelmét. „Dióhéjban” ennyit a magyar procedúráról.

 Az abortusz abszolút tilalma és korlátlan szabaddá tétele közötti megengedő jogi szabályozás érvényesül az észak-amerikai és az európai demokratikus országokban. A terhesség első három havában, az indokok széles köre alapján végezhető el a beavatkozás Nyugat-Európa legtöbb államában. Az egyetlen kivétel Írország, ahol szigorúan valláserkölcsi alapon a terhesség- megszakítás minden körülmények között tilos. Közép- és Kelet-Európában (Lengyelországot leszámítva), a fejlett nyugati államokhoz hasonlóan mérsékelten megengedő szabályok érvényesülnek.

A legtöbb nyugat-európai államban, a terhesség- megszakítás egyik feltételének számít a tanácsadáson, tájékoztatón való részvétel. Megfigyelhető továbbá, hogy az indokolási kötelezettséget előíró országok az egészségügyi okok mellett, a várandós nő súlyos válsághelyzete esetén is lehetővé teszik az abortuszt. A német abortusztörvény a „schwerweigende Notlage” (súlyos szorultság) fogalmát használja, amelyhez hasonló a francia jogszabály „situation de détresse” (szorult helyzet) meghatározása. A német szabályozás meglehetősen széles körben nyújt lehetőséget a beavatkozás igénybevételére. 1995 óta az állapotos nőn kívül más nem mérlegelheti a szociális indokok helytállóságát, és a kötelező tanácsadáson sem szükséges a személyazonosság feltárása. Belgium és Norvégia is hasonlóképp közelített a kérdéshez, amikor az abortuszt a terhesség első 12 hetében, a válsághelyzet feltárása nélkül lehetővé tette a nők számára.

A demokratikus államokban széleskörű megegyezés alakult ki a tekintetben, hogy a terhesség első szakaszában a nők önrendelkezési joga élvezzen prioritást a magzat élethez való jogával szemben. A későbbi szakaszban azonban az abortusz tilos.

A témával kapcsolatos kutatás során, feltérképeztük azokat a lelki és testi megpróbáltatásokat, melyek az abortuszt vállaló nőket érik. Sajnálatos módon, erről nagyon kevesen beszélnek, pedig egy-egy abortálás depresszióhoz, vagy akár öngyilkossághoz is vezethet.  A terhesség- megszakítás ugyanis hatással van a párkapcsolatra és a környezettel való kapcsolatra is, hiszen a negatív társadalmi és egyházi megítélés valósággal megbélyegzi ezeket a lányokat és asszonyokat.

Értékítélet. Általában csak belső meggyőződésünk alapján ítéljük meg az abortusz kérdését, holott nem a tett, hanem a „tettes” alapján kellene, esetről esetre kialakítani véleményünket az adott beavatkozással kapcsolatban. „Minden általánosítás veszélyes, még ez is.”- írja Alexandre Dumas. Nem szabad minden abortáló nőt elítélnünk, egyes esetekben indokolt a beavatkozás. E tekintetben is helytállónak bizonyul tehát véleményünk szerint, hogy tartózkodnunk kell a szélsőségektől.

De mi van a megelőzéssel? Szóban már számtalanszor megfogalmazódott, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a fiatalok- és ma már egyre fiatalabbak (11-14 évesek) körében a védekezésről való tájékoztatásra, azonban ezek a törekvések jórészt leírásukkal derékba törnek. Meglátásunk szerint, a drog-prevenciós programok mintájára egy olyan abortusz-prevenciós stratégia kialakítása lenne indokolt, mely a különböző korcsoportok sajátosságaira építve, az abortuszok számának minimalizálására törekszik. A stratégia- jelleget a korcsoportok és a kitűzött célok szerint differenciálódó négy lépcső adhatná. Első lépcső az általános iskolai megelőzés (védekezés szükségessége és módszerei), második a középfokú oktatási intézmények tanulóinak felelősségtudatos életvitelre nevelése, harmadik a felsőoktatásban részt vevő hallgatók tájékoztatása az alternatív lehetőségekről, az állami támogatások rendszeréről és az abortusz hatásairól. A negyedik lépcső az oktatási rendszeren kívül állók körét célozhatná meg, különböző előadásokkal, fórumokkal.

A megelőzésre figyelmeztetés azonban nem minden. A probléma gyökerét alapvetően abban látjuk, hogy napjainkban az alapvető értékek jelentős átrendeződése figyelhető meg. A tradicionális erkölcsi értékek, mint becsület, tisztesség, alázat, szeretet, melyek az emberi élet alapját képezik, mára halványodni kezdtek az új, divatos elvek mellett (pl. lázadás misztikuma, „bevállalósság”). Ma már „ciki”, ha 17-18. évesen még szűz vagy. „Ugyan már, a szex az nagyon király dolog. Mindegy kivel, hol, mikor, csak ess már túl rajta.” Ez a szemlélet az, ami ellen küzdenünk kell. Rá kell ébresztenünk a fiatalokat arra, hogy a szexualitás nem a játékról és a határidőkről szól, hanem sokkal több annál.

Most lássuk a statisztikát!

Európában majdnem minden ötödik terhesség abortusszal ér véget, ami azt jelenti, hogy minden fél percben meghal egy magzat a kontinensen abortusz miatt.

A jó hír az, hogy a rendszerváltás óta csökkenő tendenciát mutat a művi terhesség megszakítások száma Magyarországon. A rossz hír, hogy ennek ellenére 2011-ben összesen mintegy 38 400 abortuszt végeztek az ország területén, ami meglehetősen magas szám (100 élve szülésre 43,6 abortusz jut). (forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz11.pdf)

Az abortusz mellett döntő nők köre igen változatos képet mutat mind életkor, mind műveltség, mind pedig családi állapot tekintetében. 2010-ben összesen 40 449 művi terhesség megszakítást végeztek az országban, a legtöbbet a 25-34 év közti nők körében (17 549, ebből 9250 a 30-34 évesek körében). Azonban nem sokkal maradtak le a 2010-es évben a 25 év alatti nők (13 121, ebből 171 lány 14 év alatti) és a 35 év feletti nők (9779, ebből 2817 a 40 év felettiek körében) sem.

A családi helyzetet vizsgálva, arra a felfedezésre juthatunk, hogy az abortuszok 57,9 százalékát hajadon nők végeztetik és ez az arány az ezredforduló óta csak nő. Őket követik a házasságban élők (31,5 százalék), majd az elvált nők (9,9 százalék), végül pedig az özvegyek (0,7 százalék). Ez azért érdekes, mert 1990-ben a házas nők jóval magasabb arányban jelentkeztek abortuszra, mint a többi csoportba tartozók. A trendváltásban az is szerepet játszott, hogy a szülőképes korú nők között jelentősen csökkent a házasságban élők száma a hajadonokkal szemben.

Műveltség tekintetében azt lehet mondani, hogy a 8 általános iskolai osztályt végzettek körében jelentkeztek a legtöbben terhesség- megszakításra (15 703), a középiskolai végzettséggel rendelkező nők valamivel kevesebben (11 381). A szakmunkásképző iskolát vagy szakiskolát végzett, valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők már jóval kisebb számban folyamodtak a beavatkozáshoz.

Talán a legrémisztőbb adat, hogy 2010-ben, a legtöbb abortuszra jelentkező nő gyermektelen volt, ők végeztették a beavatkozások mintegy 27,1 százalékát.

Összességében elmondható, hogy a terhesség- megszakítások száma a gyermektelen hajadonok és a házasságban élő egy gyermekes családanyák körében volt 2010-ben a legmagasabb.

Látnunk kell, hogy a mai fejlett jogrendszerek sem tudják elméletileg feldolgozni az abortusz széles körű megengedettségét - bár a törvényhozás több helyen lazította az abszolút tilalmat. Így a jogelmélet az orvostudománnyal együtt elméletileg lényegében közelebb áll a katolikus állásponthoz, mint a teljesen szabad, anyai elhatározástól függő terhesség- megszakítás legalizálásához.

És hogy mi a mi álláspontunk?  Henry David Thoreau szavaival élve: “a világ minden gyermekkel újra kezdődik...”. Ízlelgessük a szavakat és fogalmazzuk meg üzenetük!

(Bagó Bianka - Mikula Klaudia)

1 komment

Címkék: terhesség vetélés pápa abortusz népesség demográfia

A bejegyzés trackback címe:

https://iranycsoport.blog.hu/api/trackback/id/tr854870413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2013.02.03. 10:54:54

Arra szabad-e választ kapnom, hogy – amennyiben az emberi élet a fogantatással veszi kezdetét, embert ölni bűn, tehát az abortusz is bűn – miért nem ugyanúgy bűn egy ugyanannyira ártatlan magzatot megölni, ha ez nemi erőszak következtében fogant, vagy az anya életét veszélyezteti a terhesség? Utóbbi esetben miért nem az anyát hagyjuk ilyenkor meghalni, hiszen ő már teljesítette keresztény küldetését (életet adott), és miért az új életet gyilkoljuk meg?

Ugye, milyen jó kis ellentmondások jönnek elő roppant hirtelenséggel, ha dogmatikusan vizsgáljuk a dolgokat.
süti beállítások módosítása